Olyan történelemleckét kapunk a rendezőtől, ami egyúttal emlékeztet a gyarmati bűnök, a globális kizsákmányolás aktualitására, amelyben fogyasztókként pont úgy veszünk részt, mint a puccsban betöltött szerepéről mit sem sejtő Armstrong. (Mérce)

Mindez archív videofelvételek, rádiós híradások hanganyagainak, korabeli újságcikkek, beszámolók és tanulmányok esszészerű, de elbeszélően szerkesztett összeállításán keresztül elevenedik meg. Nincsen narrátor, aki vezetné a nézőket, nincsenek szakértők megkérdezve, az a kevés beszélőfej is olyan alak, aki közvetlenül részt vett a korszakban. A történet majdhogynem olyan formában van prezentálva, ahogyan az 50-es/60-as évek embere találkozhatott az eseményekkel. Számos alkalommal a fekete-fehér képsorokat az alkotók releváns és sokszor súlyos idézetek feliratos kiemelésével szakítják meg, így téve a szó szoros értelemben „dokumentum”-filmmé az alkotást. (Filmtekercs)