Örs Patthy
Favorite films
All
More
More
2020
Liked Rewatched
Minél többször nézem meg ezt a filmet, annál inkább kikristályosodik, hogy az alkohol csupán eszközként szolgál Vinterberg kezében, kibontani mindazt a sok kérdést és érzelmet, amit az élettel, öregedéssel és párkapcsolattal járó szorongás, depresszió és beletörődés nyomán fel-fel merül mindnyájunkban, és amit vagy átéltünk már, vagy át fogunk élni.
Egyszerre tanmese és görbe tükör önmagunknak, ahonnan vagy motiváltabban mint valaha, vagy pedig mélyletargiába süllyedve állunk fel. Ami biztos, hogy haza érve felemás érzelmekkel telítődve fogunk kibontani egy üveg vörösbort, hogy tovább elmélkedjünk azon, hogy kik is vagyunk és merre is haladunk azon a bizonyos úton, amit csak úgy hívunk “Élet”!
Translated from by
2023
Even with French Dispatch, I had the feeling that Wes Anderson was trying to be Wes Anderson, sacrificing story and characters on the altar of stylised visuals.
With The Grand Budapest Hotel, I felt that he was now at his peak Wes Anderson-ness, in story, characters and visuals (not to mention the star parade), but since then I've felt a lot of his films are rather self-serving and I feel less and less spoken to and involved in the stories.…
Translated from by
2020
Liked Rewatched
Minél többször nézem meg ezt a filmet, annál inkább kikristályosodik, hogy az alkohol csupán eszközként szolgál Vinterberg kezében, kibontani mindazt a sok kérdést és érzelmet, amit az élettel, öregedéssel és párkapcsolattal járó szorongás, depresszió és beletörődés nyomán fel-fel merül mindnyájunkban, és amit vagy átéltünk már, vagy át fogunk élni.
Egyszerre tanmese és görbe tükör önmagunknak, ahonnan vagy motiváltabban mint valaha, vagy pedig mélyletargiába süllyedve állunk fel. Ami biztos, hogy haza érve felemás érzelmekkel telítődve fogunk kibontani egy üveg vörösbort, hogy tovább elmélkedjünk azon, hogy kik is vagyunk és merre is haladunk azon a bizonyos úton, amit csak úgy hívunk “Élet”!
Translated from by
2023
Even with French Dispatch, I had the feeling that Wes Anderson was trying to be Wes Anderson, sacrificing story and characters on the altar of stylised visuals.
With The Grand Budapest Hotel, I felt that he was now at his peak Wes Anderson-ness, in story, characters and visuals (not to mention the star parade), but since then I've felt a lot of his films are rather self-serving and I feel less and less spoken to and involved in the stories.…
Translated from by
